Kezdetek...

Thu, 28 Aug 2008 13:13:01 GMT

Nos úgy érzem eljött az idő hogy én is megpróbálkozzam a blogírással és megosszam gondolataimat másokkal.

Magamról röviden annyit, hogy 21 éves vagyok jelenleg 4. éves építész hallgató leszek és megrögzött pókeres. Eme csodás játékkal kb. 2,5 éve ismerkedtem meg a Sportingbet oldalán. Úgy mint sokan mások, én is sportfogadással kezdtem pénzszerző karrieremet, ekkor még 18 sem voltam (psszt...). Szóval itt szép summákat nyertem, majd felfedeztem magamnak a Paradise Poker oldalát és mivel volt pénz a sportingbet számlámon ezért rögtön tudtam is játszani. Póker könyvről akkor még hírből sem hallottam, bár az alapszabályokkal tisztában voltam meg hogy általában mikor emeljünk, mikor nem. Rögtön be is neveztem életem első versenyére, ahol a 70 indulóból rögtön második lettem ezzel kb. $50-t nyertem.Másnap ismét beneveztem egy versenyre ahol szintén a 2. helyezést értem el, örültem mint majom a farkának.

Ha jól emlékszem 1 éves PP-es pályafutásom alatt ekkor zártam utoljára pluszban a napot a Boss mediás teremben

Hamar alább is hagyott a póker iránti lelkesedésem, de valamilyen oknál fogva mindig kikötöttem egy micro tétes NL cash asztalnál (korai függőség jelei?). Szerencsére a pénzem sosem fogyott el, ugyanis a sportfogadásokkal mindig megtermeltem azt az aprót amivel elpötyögtem a virtuális posztó fölött a szabadidőmet.
Szóval ez így ment 1 évig, míg egyszer csak azon vettem észre magam hogy nem a sportfogadással fedezem a pókerköltségeimet, hanem a pókernyereményeimből veszem ki a pénzt a sportfogadásra. Ekkor éreztem először azt hogy talán van valami keresni valóm a kártyaasztaloknál. Egyre komolyabban érdekelt a téma, a stratégiák, elkezdtem a neten cikkeket olvasni, mígnem egyszer egy Libri könyvesbolt polcán megpillantottam Harrington bácsi 1. kötetét.

Természetesen rögtön meg is vettem, rohantam haza mint egy kisgyerek aki egy zsák cukrot kap, felszalad a szobájába, bebújik a sarokba és elkezdi majszolni amíg el nem fogy. Valahogy én is így voltam vele és a könyv elolvasása után teljesen máshogy szemléltem a dolgokat. Egyszerre értelmet nyert hogy mi a checkraise, mi a félblöff. Ha az a kő ami leesett bennem nyomot hagyott volna ma egy kráter mélyén írnám ezt a blogot.

Lelkesedésem nem hagyott alább, rögtön meg is vettem Harrington bácsi (akit hívjunk ezek után H-nak) 2. kötetét (akkor még nem volt 3.), illetve Sklansky Theory of Pokerjét. Ha H. első kötete megindított bennem valamit, akkor Sklansky igazi katarzis volt. Valamikor ezidőtájt kezdődtek el Korda György legendás pókerközvetítései és ez egy olyan "pokerboom"-ot indított el hogy gyakorlatilag Magyarország egyik fele el akarta nyerni a másik felétől a pénzét. Baráti köröm is ekkor kezdett el pókerezni, így megismerkedtem az élő póker szépségeivel. Szerencsére póker terén olyan a baráti köröm hogy az egyik fele mániákus játékos, ami másik fele meg szikla. Ja és őkis őrültek, minden nap akarnak játszani. Egyfajta minikánaánba csöppentem, máig 75%-os aránnyal nyerem a Sit'n'go-kat amiket játszunk. Ezek néha elég szép összegek, újabban 1000HUF-os unl. rebuy tornákat játszunk és a győztes nem egyszer 20k fölötti összegeket vihet haza( épp a múltkor 6an 1,5 óra alatt 45k-s bankot csináltunk).

Szóval ezidőtájt szép sikereket értem el live póker terén, de a neten valahogy sohasem akart összejönni a dolog, úgy éreztem ez a fránya Boss media belőlem akar megélni. Egy szeles, bad beatekkel tömött áprilisi napon végleg kiléptem a PP terméből és azóta rá sem néztem, igazából most tudatosult bennem hogy azóta a sportfogadást is abbahagytam pedig azzal elég jó zsebpénzt kerestem...

Csalódásokkal tele ültem le Korda mester műsorához, tudni akartam mit csinálnak másképpen a tv-ben és én mit rontok el. Már nem is emlékszem milyen műsor volt, valami ratyi Party Pokeres kupa volt ahol az egész leosztás alatt lehetett hallani az asztalba beépített keverőgép búgását, ez még Korda szerint is röhejes volt. A reklámblokkban (máig nemtom miért) nem kapcsoltam el és megpillantottam a Pokerstars reklámját.
"Világbajnokok születnek..." "...világ legnagyobb online terme..." és még a Negreanu is itt játszik ( ő volt akkor az egyetlen játékos akit látásból megismertem volna).
-Rossz terem nem lehet...- gondoltam és fel is utaltam $100-t.

NL cash asztaloknál játszottam kisebb, nagyobb sikerekkel. Viszont ha volt egy nagyobb sikerem akkor rögtön beleestem a klasszikus hibába és magasabb téten kezdtem el játszani. Ugyan a könyveket ezerszer átnyálaztam már, nem egyben említik is a bankroll managementet, de én nagy ívben xartam rá. Meg is lett az ára, az első depo után jött a 2. $100 utalás. És talán volt egy 3ik is. Klasszikus 22es csapdában voltam, a live pókeres nyereményeimet egytől-egyik a neten szórtam el. Szerencsére 300 dollár elég volt ahhoz hogy észhez kapjak és rájöjjek hogy ez így nem mehet tovább.

NL-ben túl nagyok a hullámzások, nincs sok pénzem amit felutalhatnék, 1-2 centes limiten meg játsszon a halál.

Megoldás: Limit Hold'em, keveset nyersz egyszerre (vagy veszítesz), de mint az örök igazság is mondja: sok kicsi sokra megy. És ehhez már van olyan bankrollom amivel már normális téten is játszhatok. Talán azért van, mert mindenki NL-et játszik, vagy azért mert ez a netes társadalomnak még viszonylag új játék (ami érdekes ugyanis a limit hold'em volt az első póker fajták egyike), de legendásan gyenge játékosok vannak. 8 játékosból 1 szinte mindig calling station, az emelés fogalmát sztem nem is ismeri. És mivel a PS rendelkezik az egyik legnagyobb játékosállománnyal, kivétel nélkül lehet ilyen asztalokat találni.

Szóval röviden ennyi lenne a storym, időben valahol most értem be a jelent, nemtudom volt-e értelme ezt megírni remélem azért majd valaki elolvassa.

A következő bejegyzésemben majd írni fogok a...........áh majd kitalálom

Addig is a lap legyen veletek!

Strabi

Kezdetek...